Új hónap...

Vége az októbernek, és milyen gyorsan eltelt itt öt hét...

Vasárnap elmentünk az Operába Katával, Astriddal, Helenával, Federicoval,a Varázsfuvolát néztük meg. Én csak az első felvonást láttam, mert nagyon megéheztem, és ezért a szünetben a szemközti Subwayben enyhítettem éhségemen. Én már nem értem vissza a 2. felvonásra, a többiek visszasiettek. Annyira nem bántam, mert nem nyűgözött le annyira mint múltkor a Sevillai Borbély. Itt teljesen modern volt a színpad, ami nekem kicsit szokatlan volt. Az Éj Királynője pedig egy hangnál nagyon csúnyán félreénekelt. Valahogy nem kötött le annyira most mint múltkor, kicsit kaotikusabbnak tűnt minden, így próbáltam csak a zenére koncentrálni, ami viszont nagyon szép volt. Én a második felvonásra kint maradtam az Opera előtt és szóba elegyedtem egy osztrák nővel, aki Mexikóban élt sokáig és prospektusokat osztogatott Mexikó jelenlegi helyzetéről, fókuszálva a Zapatistákra. Mindenféle érdekességet mesélt, jó volt hallgatni. Aztán az Opera oldalán óriáskivetítőn megnéztem a mű végét, mert ki volt vetítve az élő adás az utcára is.

A varázsfuvola kintről

Azután Diane-hoz, egy francia lányhoz meg voltunk hívva palacsintázásra, ott volt Kata, Federico, Florent és Adrien (franciák), Michele, Flora, és barátnője Anna is. Nagyon jól éreztük magunkat, énekeltünk, csevegtük, bor-sör-édes/sós pali, volt ott minden. 

Florával

Ja, és a lényeg kiderült vasárnap, hogy mégsem írunk vizsgát csütörtökön, mert e-test lenne, a számítógépterem viszont még mindig átalakítás alatt van és nem lesznek vele készek addigra. Így határozatlan időre el lett halasztva a vizsga...úgyhogy keep on partying.

Hétfőn november 1. révén támadt egy bizarr ötletem és elmentünk Helenával és Paullal a bécsi központi temetőbe. Már rég el akartam oda menni, megnézni hogy milyen. Jó messze van és csak 2 órát sétáltunk ott, de tetszett: régi, 150-200 éves sírok sok helyen, amikor besötétedett akkor meg különös creepy volt a hangulat. Érdekes, nem volt sok ember a temetőben, nem úgy mint nálunk ilyenkor. Utána még söröztünk egyet egy szép kis pubban, aztán hazamentünk.

Kedden Katánál tettem látogatást, még sosem voltam nála. Nagyon szép kis lakása van és nagyon jó aranyos hogy délután kettőtől este 7-ig etetett és itatott minket: isteni húsos-zöldséget tésztát készített, utána kaptunk desszertet is, meg persze a bor-sör duó sem maradhatott ki. Úgy látszik meleg ételt csak nála vagy Fabionál vagy egyéb ilyen találkozós-összeülés estéken eszem XD Este a szokásos törzsasztalra mentünk a nachBar Pubba, ahol találkoztam egy kedves magyar lánnyal (igen, már hárman vannak összesen :)) Ott volt Fabio akit nagyon rég nem láttam (4 napja pontosan),meg Fede, Dagmar, Kata, Helena. Remélem nem hagytam ki senkit.

Ma tanultam, mert nem lehet tudni mikor vizsgázunk. Holnap először Antoine-nal, a francia sráccal találkozom, aztán pizzát sütünk Fabiónál és utána persze szorgalmasan tanulunk együtt. Pénteken, ha mindegy jól megy, meg hazautazom pár napra.

Az elmúlt egy hét

Sziasztok!

Megpróbálom nem túl hosszan összefoglalni az elmúlt hét eseményeit...:)

Múlt hét szombaton meghívott pár embert a Dagmar, Fabio lakótársa egy kis esti beszélgetésre/iszogatásra. Nem annyira az utóbbin volt a hangsúly, de azért pár liter bor/sör/martini most is elfogyott és volt olyan aki éjjel rosszul is lett emiatt.. Sajnos erről az estéről hiányzott Bogi és Kata és Fabio is, de azért persze jól éreztük magunkat. Vasárnap sétálós délutánt terveztem de mikor kiléptem az ajtón, elkezdett csúnyán esni az eső. Ezért Florával, a német lánnyal dumcsiztunk egyet tea, egy muffin és egy fánk társaságában...:)

Hétfőn megcsináltuk a nagy házi Halloween partinkat Fabióéknál. Délután Bogival rohangáltunk tököt találni, nem volt egyszerű..valahogy itt már október végén karácsonyi dolgokat árulnak a legtöbb helyen! Végül találtunk egy nekünk megfelelő méretű tököt, nem túl nagy és nem mini. A party nagyon jó volt, csak Kata hiányzott, megismertem viszont Dagmar és Fabio új lakótársát, Dórát, aki 19 éves és soproni és övé a 3. számú szoba egy hete. llyenkor este 10 felé halkabban kellene beszélgetnünk, mert a szomszédok rendszeresen feljönnek hogy túl hangosak vagyunk. Pedig semmi hangos zene nincsen, csak ha tíz-tizenkét (kicsit részeg) ember egymással beszélget, az már önmagában hangos. 

Tökjeink. :)

Másnap korában elindultam, mert jött a Csanád és Peti Budapestről és eléjük mentem a Westbahnhofra. Délután elmentünk a Stadhallébe teniszt nézni, mert kedden ingyenes volt a belépés nőknek. :) Ráadásul nem akármilyen meccset fogtunk ki: Thomas Muster, Ausztria valaha volt legjobb teniszezője 11 év után (!), 43 évesen (!!!) visszatért és kedden játszotta első meccsét. Ráadásul egy osztrák ellen, az osztrák nemzeti ünnepen. Sajnos Muster vesztett, de a 2. szett nagyon izgalmas volt, jó játékkal: a stadion pedig dugig volt és óriási ovációval fogadták a visszatérést.

Szerdán és csütörtökön jártuk a várost, belvárosi séták, Stephansdom stb., majd beültünk az Ilona Stüberlbe, ami a Stephansdom mellett van és minden magyar benne, az ételtől kezdve a felszolgálókon és szakácsokon át a dizájnig. Nagyon szép kis hely.

Csütörtökön Schönbrunnban voltunk. Gyönyörű volt ősszel, nagyon nagy szerencsénk volt hogy szépen sütött a nap, akkor is ha nagyon hideg volt. Telis tele van falevelekkel a park, nagyon jó volt ott lenni! 

Utána elugortunk a Hundertwasserhaushoz is, aztán pedig elbúcsúsztam Csanádtól és Petitől, mert Oliviával kellett sietnem a bankba. Több hét után siker koronázta a banki "túránkat", sikerült nyitni Olinak egy osztrák számlát. Először azt mondták, hogy 18 év alatt csak szülővel lehet nyitni, aztán kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz, a számlanyitáshoz (pontosabban speciálisan 14-19 éveseknek szánt számla nyitásához) nem kell szülő, de még az én aláírásom sem.

Amúgy iskola ezen a héten nem volt, azért, mert órám csak kedden lett volna, de aznap épp nemzeti ünnep volt. Csütörtökön este 11-kor viszont kaptam egy e-mailt, hogy másnap délután megbeszélés lesz egy olyan tárgyból, ami szintén blokkosított lesz novemberben. Az első óra rögtön jövő hét pénteken lesz 5-ig, szóval valószínű el kell tolnom a hazautazást egy kicsivel, mert úgy terveztem, hogy csütörtökön vagy pénteken reggel megyek haza. Amúgy a tantárgy nagyon érdekesnek ígérkezik, "Az áldozatok jogai a büntetőeljárásban" névre hallgat, és lesz sok meghívott előadó, interaktív jellegű lesz, a számonkérés meg kb. annyi, hogy be kell járni ezen a két napon, a végén egy kis elbeszélgetés lesz, de lehet írásbeli vizsgát is választani, úgyhogy nagy kedvet kaptam ehhez!

Tegnap mindent kinyomtattam a jövő heti vizsgára és sikerült egy lila boszorkány sapkát is találnom, úgyhogy annak nagyon örültem. Este előivászatot tartottunk Fabióéknál. Megismertem Faby barátját, Giorgiót, akivel sokat beszélgettem és nagyon aranyos srác szerintem. Elugrottunk a Palais Auerspergbe, ahol egy Halloween buli volt, egész jó volt a hangulat ahhoz képest, hogy mai zenék mentek ott..:) Ma hazakóvályogtam és leszámítva a holnapi Varázsfuvolát az Operában, bezárom magam a szobába és csütörtök reggelig, a vizsga napjáig ki sem jövök...:)

Buli után a metróra várva...(Fabio, Giorgio, Federico, Martin és Dagmar)

Egy csodálatos őszi nap

Már nagyon régóta terveztem hogy elmegyek a legkedvencebb parkomba, a Türkenschanzparkba. Vagy az időjárás nem volt jó, vagy épp nem értem rá, de ma végre eljött a nap és minden klappolt.

Csodálatos az a park, hatalmas, és ilyen gyönyörű őszi napsütésben pedig még káprázatosabb. :-)

A Peter Jordan Strasse a 18-19. kerület határán már amúgy is évek óta a kedvenc utcám Bécsben, ebben az utcában van a park is. Gyönyörűséges házak mindenhol, amik az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején épültek, varázslatos ablakokkal, ajtókkal és különböző díszítésekkel, és mindegyik ház nagyon szépen van karban van tartva.  Otthon is vannak ilyen házak, de nem ennyi, és sajnos a legtöbbjük nagyon lepusztulva, és ez azokra a házakra is ér amik a 12. kerületben vagy a Rózsadombon vannak. 

Amikor sétáltam lefelé az utcán, egy kedves öreg néni megszólított mosolyogva, hogy ugye milyen gyönyörűek a házak? Mondtam, hogy ez a kedvenc utcám és nagyon nagyon tetszik ezen a környéken minden. Nagyon kedves volt és kicsit beszélgettünk, kérdezte mit csinálok itt, honnan jövök. Büszkén mesélte hogy igen, így néznek ki a házak ha az adó jó helyre megy és ha vigyáznak 100-110 év alatt is a házakra. Hát igen, itt vigyáznak a házakra. És pénz is van rá. Aztán minden jót kívánt és tovább ballagtam...

A hét eddig

Sziasztok,

kezdenek keveredni bennem a napok, mert megint úgy eltelt ez a pár nap hogy csak most döbbenek rá hogy holnap MÁR MEGINT péntek.

Hétfőn itthon dolgoztam még a kiselőadáson, eléggé be voltam parázva tőle. Este Antoine-nak, a francia srácnak előprezentáltam a dolgot, hogy ne másnap kelljen először egyenesben.

Kedd reggel hajnalok hajnalán keltem, még az egyik "nevelőnő" is benézett hozzám hogy minden oké-e, nem aludtam-e vagy mi van. Reggel még volt bennem para, de aztán kiszállt belőlem amikor megláttam az osztályt, mert rájöttem hogy senkinek sincs jobb helyzete itt mint nekem (kivéve persze a németeket meg a svájciakat). Plusz Kata, Fabio és Federico mellett nem igazán lehet aggódni semmin sem :D Én voltam a második a sorban, szépen elmondtam a dolgaimat, a prezentációban volt pár elírási hiba, mert persze hétfő este kezdtem el írni. De a tanárbácsi megdicsért és mondta hogy jó ez, de nem volt könnyű legelső nap előadni. A többiek tegnap meg ma sokkal profibban csinálták már meg a prezentációjukat. :) De nagyon örültem hogy első nap lettünk túl rajta.

Az órával volt egy pár gond. Az volt, hogy 8-1-ig tartott, és keddet leszámítva egy szem szünet volt ebben az öt órában. Talán még nem lett volna akkora baj, ha a tanár nem iszonyatosan hangosan hadarna. Még magyarul sem könnyű mondjuk két és fél órán át koncentrálni valamire, de hadarva németül teljesen KO. A kiselőadások közben, után a tanár kiegészítette az elmondottakat mindenfélével és nagyon sok érdekes dolgot mesélt, de eléggé összefüggéstelenül és kaotikusan mondta azt ami épp eszébe jutott. Én még követtem a dolgokat, de sokuknak már fél óra után le volt szívva az agyuk, és vegetáltak..de Fabio mellett szerencsére móka és röhögcsélés van, és életben tartottuk egymást. Ez csak egy blokkosított óra volt, szóval ma volt az utolsó, és november 4-én már vizsgázunk is belőle. Nagy kár, hogy többet már nem leszünk együtt egy órán F+F-val, sem a csajokkal. Nem tudom mi lesz velem nélkülük a többi órán. :-(

Federico mai alkotása

Közös művünk Fabioval

Kedden a prezentáció után még visszamentem a suliba mert lett volna egy órán fél 5-től. De egy hatalmas demonstrációt szerveztek, ezért a fél Ringen nem járt villamos, mindenhol ott volt a Polizei és több ezer ember volt az utcán. Gondoltam azért lehet, hogy óra még van, de mindenki özönlött ki a suliból, és teremből meg kitessékeltek. Eddig tetszik a suli, az a kevés óra ami lenne, arról is kiküldenek. Sikerült viszont szereznem cserébe lufikat, olyan szépen odatapadtak a terem plafonjához. :D Amúgy azért demonstráltak mert magasak a tandíjak (gondolom nem a 400 EUR/szemeszteres hallgatókat érintette a dolog), azt nem tudom melyik szakokon, karokon, de nagyon sok hallgató (és tanár) is volt az utcákon.

Szerdán Olíviával palacsintázós napot tartottunk délután, mert még megmaradt a vasárnapi palacsintázásból sok túró és tejföl. Nagyon finom lett, végre egy kis finomat és meleget is sikerült készíteni. 

Holnap megint az az óra lesz ami kedden elmaradt, kétszer tartják meg ugyanazt az előadást, úgyhogy bemegyek megnézni. :)

Hétvégén pedig pihenés lesz, hogy aztán jövő héten ezerrel nekiálljunk a mókának!

Szép napokat!

Péntek- hétvége

Sziasztok,

Pénteken délelőtt találkoztam Antoine-nal, a francia sráccal, meg Annával, a lengyel lánnyal akikkel együtt csináljuk a referátumot, amit kedden kell előadnunk/előadnom. Visszaszívom amit előzőleg mondtam róluk, mert nagyon szorgalmasak és segítőkészek, nem akarják ellustulni a munkát. Sőt.

Pénteken a tanulás után, spontán operaelőadásra mentem, Bogival, Katával, Paullal, Helenával, és Fabioval. Még sosem voltam a bécsi operában - de gáz.. -, és nem tudtam hogy 3 euróért állójeggyel be lehet menni, csak előtte két órával ott kell lenni. Rossini Sevillai borbélyát néztük meg, és fantasztikus volt. Az opera is, az előadás is, az egész akkora élmény volt! Még fordítógép is volt, úgyhogy tudtam követni a nyelvet is, enélkül elég nehézkes lett volna. Szóval legközelebb is biztos elmegyek, mert annyira kikapcsolja az embert és feltöltődik egy-egy ilyen eseménykor.

Tegnap (szombaton) próbáltam tanulni, valamennyit sikerült abból, amit elterveztem. Olívia unokatesóm villámlátogatása mentett meg a teljes bezombulástól estefelé...:-) A tanulásért cserébe kihagytam a Fabiónál megrendezett megapartit, amit lehet, hogy nem kellett volna kihagynom (de legalább nincs akkora lelkiismeret-furdalásom :D)

Ma olyan korán keltem fel, amit csak vizsgaidőszakban szoktam csinálni: vasárnap reggel 7-kor már ittam a kis kávémat, kicsit tanultam, aztán délelőttől estig Federicoval és Fabioval szorgalmasan tanultunk: én lassan haladtam, de kész lettem az olvasással és egy kis összefoglaló írásával, Federico szuperprecízen megírta az összefoglalóját, Fabio meg eközben másfél óra alatt nemcsak hogy elolvasta az egész anyagát, de még az összefoglalóját is megírta. A következménye a dolognak az volt, hogy ezért finom brokkolis tésztát kaptunk ebédre...:) Bírom, hogy ezek az olaszok beállnak a konyhába és sütnek-főznek. Dolce vita. 

Amúgy hozzá kell tennem, hogy marha józanok voltak ahhoz képest, hogy tegnap este/éjjel kb. nyolc liter bort/vodkát/pezsgőt lenyomtak, és emellett nem valami sokat aludtak.

Este sajnos már nagyon kész lettem a sok tanulástól, de azért elmentem a Helena által rendezett palacsinta partira, csak nem olyan volt, amilyennek elterveztem: se Bogi, se Kata nem jött - pedig készültem a nagy meglepetés túrós palacsintával, amit rajtunk kívül senki nem ismert - , Fabio is lebetegedett estére a hatalmas partizástól, úgyhogy így nem volt annyira élvezetes a dolog, mint amilyen lett volna. De azért aranyosak voltak a lányok (Flora, Helena, Margaux stb) és Federico.

Holnap véglegesítem a hand-outomat, amiből elő fogom adni a kiselőadást, és készítenem kell egy szuper power pointos rövid összefoglalót. Este talán átmegyek Fabiohoz főpróbát tartani, mert lehet nem lenne szerencsés ha kedden reggel hallanák az órán először hogy miről is van szó.

Most ágyba zuhanok, hogy holnap maximálisan kihasználjam még fel nem használt energiáimat. :)

Csütörtök

Nem bírtam ki, és vettem két posztert :) Nagyon nehéz volt a döntés, mert sok szép plakát volt, de nem akartam fekete-fehér képet venni - akkor sem ha nagyon szeretem a fekete-fehér alkotásokat -, szecessziós képeket sem akartam mert a 2010-es Mucha óriásnaptáramból tizenkettő posztert tudok majd kreálni. :)

Úgyhogy olyanokat választottam amik mosolyt csalnak az arcomra. :)

Itt egy link, amíg a blogger (vagy inkább a netem) szarakodik és nem tudok képeket feltölteni, itt tudjátok megnézni:

A nap híre az, hogy volt szerencsém találkozni Luis Figóval. Aki még nem találkozott volna ezzel a névvel, ő az elmúlt tíz év legjobb portugál játékosa, 2000-ben megkapta az Aranylabdát (a világ legjobb játékosának járó címet), ő a Barcelona és a Real Madrid korábbi játékosa. Ja, és a magyaroknak onnan lehet leginkább ismert, hogy évekig ő vigyorgott a Szentkirályi ásványvíz palackjain.

Reggel, miután elvettem az ingyenes HEUTE magazint, és a villamoson olvasgattam, láttam egy reklámot, hogy jön Luis Figo ma, és ott lesz a Rathaus előtt autogramot osztogatni. Azt gondoltam, hogy ez kihagyhatatlan. Fél órát álltam sorba, és egy szuper Bajnokok Ligás kiállításra vezettek be minket, ki voltak állítva mezek, kesztyűk, és egy igazi BL serleg is. Figo aláírásokat osztogatott, tök kedves volt. Utána lefotóztak minket a nagy serleggel, majd a neten tudjuk megnézni a fotókat, de még nem töltötték fel.

Előtte elhoztam a könyvet, végre a kezemben tarthatom. Micsoda megkönnyebbülés és sikerélmény! :D

Holnaptól munka lesz, ahogy nézem, elég necces ez az anyag. Csak 45 oldal, de jó tömény, és nagyon jól kell összefoglalnunk és majd prezentálnunk kedden. 

Szombaton Federicós és Fabiós napot tartunk, együtt készítjük el az előadást. Még nem tudom hogy a csoportban lévő francia srác és lengyel lány hogy tervezik a munkát, mert eddig nem annyira mutatkoztak aktívnak.

A máról ennyit.

Bye

A pozitív benyomásokról

...mert a suliban nemcsak sokkhatás ért azért. :-)

A legnagyobb pozitivitás az egyetemen, amit egyáltalán nem így képzeltem el, hogy alig vannak itt műpicsák. Azok, akik direkt, feltűnően tűsarkúban tipegnek be minden nap a suliba, minimum egy (fake) Louis Vuitton-táska van a vállukon, Chanel szemüveg a fejükön, a feltűnő dekoltázsról, agyonszolizott arcról már nem is beszélve. Itt ez a legnagyobb megdöbbenésemre nincsen. Azt hittem hogy tele lesz tussikkal (így hívják a szupergazdag, picsulós tizen-és huszonéveseket) az egyetem. Olyan érzésem van, mintha otthon azért öltözik annyi lány úgy, mint egy ribanc, mert egyszerűen többnek akarnak tűnni, mint amik. Itt több tök normális embert, tarisznyás hippit és alternatív megjelenésű hallgatót láttam eddig mint tussit. Aki meg tényleg LV-táskában jár és Chanel szemüvege van, az sem feltűnösködik. Nem láttam még olyan feltűnő arcot akin látszik hogy direkt sznobul. Szóval ez nagyon érdekes.

A suli maga tetszik. Bár modern épület, a 70-es években építették fel, de tetszik hogy nagy üvegablakok vannak mindenhol és hogy nagy terek vannak benne, hogy tágas. Az a legmuribb, hogy az összes termen köralakú ablakok vannak, mint a tengeralattjárókon, és be lehet kukkantani hogy mi folyik bent. 

A tengeralattjáró :-)

A tantermekkel nincs baj, csak az a gond, hogy amikor tervezték a sulit, akkor 5-6 ezer hallgatóval számoltak, most pedig 10 ezren járnak a jogi karra. Ezért nagyon sokszor vagy a földön ülnek a hallgatók, még rosszabb esetben pedig állnak.

A könyvtár az nem semmi, négy emeletes azt hiszem. Kissé komplikáltan működnek a dolgok, mert a különböző emeletek között nincs nagyon kapcsolat és ezért mindenfele küldözgettek amikor rossz helyen jártam. De nagyon segítőkészek mindenhol, és ha valamit nem értettem vagy rossz helyen kerestem akkor rögtön kisegítenek.

A suliban poszterkiállítás van, csomó szupi darab van, ezeket meg is lehet rendelni és be is lehet kereteztetni. Mivel még mindig nagyon üres a szobám, ezért lehet hogy veszek egy darabot. Csak nem lesz könnyű a döntés. :-)