Csütörtök-péntek



Belvedere kastély



Csütörtökre sikerült minden hivatalos dolgot elintéznem, egyet leszámítva, a  4 hónapos szemeszterbérlet megvásárolását, de arról majd később.
Először újra elmentem a kerületi hivatalba leadni a bejelentkezési lapot, ez amolyan formalitás azóta hogy az EU-ban vagyunk amióta a schengeni egyezményhez csatlakoztunk. Azután elmentem a városba a spanyol HOLA magazint megszerezni. Otthon ugyanis néha megveszi a nővérem, de itt valószínűleg sokkal olcsóbb mint otthon. Először a Westbahnhofra mentem, de sajnos már elfogyott. Amúgy a pályaudvart átépítik (még mindig tart az építés pedig régen elkezdték már), azt nem tudom mi szükség az építésre, mert tágas, abszolút rendezett, tiszta pályaudvarról volt szó előtte is. Aztán elmentem a Südbahnhofra, amit szintén átépítenek, de sajnos az újságot sehol nem tudtam beszerezni. Ha már ott voltam, elmentem sétálni. A pályaudvar mellett van a gyönyörű Belvedere kastély, mellette pedig az egyik kedvenc utcám, a Prinz Eugen Strasse, ami a nagykövetségek fő utcája. Láttam ott venezuelai, brazil, német, török, hondurasi, francia, lengyel nagykövetséget is.

Pénteken először nekivágtam Erdbergnek, ahol a bécsi "BKV", azaz a Wiener Linien központja található. Meg szerettem volna venni a január legvégéig szóló szemeszter bérletet, és azért kellett a központba mennem, mert még nem kaptam meg a diákigazolványomat. Viszont jövő héten nem szerettem volna napi/3 napos jegyeket pluszban vennem, amíg meg nem érkezik a diákigazolványom, mert az is sok-sok plusz pénz.

Ilyenkor óriási sorok vannak ott, de hihetetlen milyen rend és szervezettség van ott (is). Kígyózó, kb. 50 méteres sorok, amik mégis lemennek kb. 15-20 perc alatt. Nekem kb. háromszor kellett beállnom újra a sorba, mert különböző papírokat ki kellett töltenem, fényképet csináltatnom magamról, amikről előzőleg nem tudtam - csak 4 különböző dokumentumot kellett magammal vinnem, de ehhez jött még az ott kapott három. De hiába tűnik bonyolult dolognak, minden ki van írva, mindenki segít, képtelenség eltévedni, vagy valamit rosszul csinálni.  Ja, és a kiszolgáló személyzet, akik mint a robot, úgy dolgoznak ilyenkor, mégsem kapnak idegbajt, mint otthon.

Délután Olívia unokahúgomnak intéztem hasonló hivatalos dolgokat. Ő is itt lakik Bécsben, egy gimnáziumba jár suliba és nem nagyon intéztek neki dolgokat mikor kijött, így bevállaltam a pótmama szerepét.:)

Este egy igazi palotában, a Palais Eschenbachban megtartották az Erasmus Welcome Partyt. A hely gyönyörű volt belül, de sajnos megint az volt a probléma, hogy millió ember volt kevés helyen, így a WC-ig vagy a pultig való eljutás maga volt a mission impossible. Amúgy megismertem sok embert, most nem németeket vagy svájciakat, hanem főleg angolokat, ausztrálokat, spanyolokat, meg magyarokat.

Éjjel szerencsére járnak a metrók - nemrég volt népszavazás arról, hogy járjanak-e hétvégén a metrók éjjel is, úgy tűnik, megszavazták -  buszokkal és villamosokkal viszont nem találkoztam, így sétáltam egy nagyot. Utána meg VÉGRE kialudtam magam. :)

Parlament éjjel