Nem írtam egy hete, ezért igyekszem behozni önmagamat...:)
Kedden elmentem a nachBarba, ami az Erasmus hallgatók törzshelye. Szép volt, jó volt, ott volt a szokásos törzsgárda a németekkel, az olaszokkal és a franciákkal, csak Flora barátném hiányzott. Most mégis az utolsó ilyen összeröffenés volt a részemről, mert egyrészt meg kell fognom a pénzt, másrészt november elejéig a rám zúduló tanulnivalók miatt zárolnom kell az ilyen partikat és találkozásokat. Egy kivétellel, de erről majd később.
A rá következő napokban vártam, hogy mikor érkezik meg a befizetett 16,50 euróm az egyetem számlájára, addig ugyanis nem kapok diákigazolványt és diákigazolvány nélkül pedig nem iratkozhatok be a könyvtárba sem, ami jelen esetben nagyon nem jött jól. Ugyanis őrültségre adtam a fejem és OTDK dolgozatot kell írnom, amit november 5-ig le kell adnom. A végén még nagyon fog hiányozni ez a mínusz egy hét, mert a fene sem gondolta volna hogy 1. a befizetett összeg nélkül nincs diákigazolvány 2. egy teljes hét mire könyvelik az összeget és megérkezik az egyetem számlájára. Mindegy, utólag ezen kár mérgelődni.
Pénteken parkos napot tartottam és elmentem egyik kedvenc parkomba, a Setagaya parkba, amiben minden növény japán és az épületek, hidak is teljesen azt az érzést keltik az emberben mintha Japánban lenne.
 |
| Setagaya Park |
Szombaton páran elmentünk Pozsonyba. Mivel már nem voltam ott kb. 6-7 éve, és nagyon olcsó az út (11 euró volt oda-vissza), gondoltam hogy ezt nem hagyom ki. Az út annyira rövid volt, hogy amíg a belga sráccal, Michellel megvitattuk a Forma-1 aktuális kérdéseit, már oda is értünk: kb. 50 perc az út oda.
A város pozitív meglepetés volt számomra, mert abszolút tiszta és rendezett - legalábbis az óváros része. Kiskoromból nagyon emlékszem a várra, a belvárosa, de nem emlékeztem rá hogy ennyire tiszta. Persze Pozsony sokkal kisebb város mint Budapest vagy Bécs, így tisztán tartani is sokkal könnyebb. Mégis teljesen európai, nem igazán volt olyan érzésem hogy visszamentem az időben 20 évet.
Lefotóztam a csatornából félig kimászó szobrot, amitől úgy féltem kiskoromban - az volt anno a rémálmom hogy megragadja a lábamat és letaszít a mélybe. :D
A híres Napóleon szobros padnál is készült fotó, ugyanitt le vagyok fotózva 12 évvel ezelőtt - azóta eltelt ugyanennyi idő...
A legnagyobb mázli az volt, hogy szuper időnk volt, napsütés, 18 fok, ennél nem is kívánhat többet az ember októberben.
Vasárnap úgy volt, hogy elmegyek végre az ikrekhez, ahhoz a családhoz akiknél 4 éve au-pair voltam. A fiúk, Pauli és Lukas most 8 és fél évesek és múlt héten beszéltem az anyukájukkal, aki nagyon örült hogy itt vagyok megint és annak meg mégjobban, hogy kiderült, hogy egy utcában lakunk! Szóval aztán nem jelentkeztek, biztos közbejött más programjuk. Remélem hamarosan látom a kis rosszcsontokat.
Így végződött a hét, a többiről majd legközelebb, már így is hosszú voltam...:-)
Jók ezek a régi emlékek, még, ha akkor rosszak is voltak, ezen a kimászós szobros történet, mosolyt csal az ember arcára, ahogy nézem, a tiédre is :)
VálaszTörlésForma 1 aktuális eseményei? Mik azok? Úgy értem, ezen belül mi volt a fő téma? Én saját magamról tudom, ha a kedvenc csapatom megy elől, akkor nagyon izgalmasnak minősítem a futamot, ha csak 5. hely körül vannak, akkor: "áh unalmas futam már megint". Idén a kanadai futamon, a körmömet is lerágtam, számoltam vissza a köröket, két McLaren elől, de gumijuk fogytán volt, én meg folyamatosan: "legyen már vééége" :D