A pozitív benyomásokról

...mert a suliban nemcsak sokkhatás ért azért. :-)

A legnagyobb pozitivitás az egyetemen, amit egyáltalán nem így képzeltem el, hogy alig vannak itt műpicsák. Azok, akik direkt, feltűnően tűsarkúban tipegnek be minden nap a suliba, minimum egy (fake) Louis Vuitton-táska van a vállukon, Chanel szemüveg a fejükön, a feltűnő dekoltázsról, agyonszolizott arcról már nem is beszélve. Itt ez a legnagyobb megdöbbenésemre nincsen. Azt hittem hogy tele lesz tussikkal (így hívják a szupergazdag, picsulós tizen-és huszonéveseket) az egyetem. Olyan érzésem van, mintha otthon azért öltözik annyi lány úgy, mint egy ribanc, mert egyszerűen többnek akarnak tűnni, mint amik. Itt több tök normális embert, tarisznyás hippit és alternatív megjelenésű hallgatót láttam eddig mint tussit. Aki meg tényleg LV-táskában jár és Chanel szemüvege van, az sem feltűnösködik. Nem láttam még olyan feltűnő arcot akin látszik hogy direkt sznobul. Szóval ez nagyon érdekes.

A suli maga tetszik. Bár modern épület, a 70-es években építették fel, de tetszik hogy nagy üvegablakok vannak mindenhol és hogy nagy terek vannak benne, hogy tágas. Az a legmuribb, hogy az összes termen köralakú ablakok vannak, mint a tengeralattjárókon, és be lehet kukkantani hogy mi folyik bent. 

A tengeralattjáró :-)

A tantermekkel nincs baj, csak az a gond, hogy amikor tervezték a sulit, akkor 5-6 ezer hallgatóval számoltak, most pedig 10 ezren járnak a jogi karra. Ezért nagyon sokszor vagy a földön ülnek a hallgatók, még rosszabb esetben pedig állnak.

A könyvtár az nem semmi, négy emeletes azt hiszem. Kissé komplikáltan működnek a dolgok, mert a különböző emeletek között nincs nagyon kapcsolat és ezért mindenfele küldözgettek amikor rossz helyen jártam. De nagyon segítőkészek mindenhol, és ha valamit nem értettem vagy rossz helyen kerestem akkor rögtön kisegítenek.

A suliban poszterkiállítás van, csomó szupi darab van, ezeket meg is lehet rendelni és be is lehet kereteztetni. Mivel még mindig nagyon üres a szobám, ezért lehet hogy veszek egy darabot. Csak nem lesz könnyű a döntés. :-)

Első nap a suliban

Első tényleges napom az egyetemen kedden volt, akkor viszont ömlesztve és összezsúfolva minden. Már rögtön az első óráról el kellett mennem félidőnél, hogy egy másikon jelen lehessek. Az első óra "Free Movement of Persons in European Union Law - workers, establishment, services and Union citizenship" névre hallgat. Nem rossz, csak a bácsika elég csúnyán beszél angolul (bár határozottan jól tud) és mikor épp belevágtunk volna a lecsóba, le kellett lépnem. Az egyetlen bibi a tárggyal, hogy csak kétszer lehet hiányozni, és ez is - mint a legtöbb előadás - január közepéig fog tartani, amikor már javában vizsgáznom kell(ene) majd otthon. Ezért majd valami okosat ki kell ötölnöm, bár egy hiányzás már így is tuti a következő tárgy miatt:

A következő óra ("Erasmus Vision - Österreichische Rechtskultur - Grundlagen der Österreichischen Rechtskultur für Erasmus Incomings") kicsit lesokkolt, de nemcsak engem, hanem mindenki mást is. Ez nem egy rendes előadás volt még, hanem csak megbeszélős óra. A tárgy blokkosított lesz, azaz jövő héten kedden-szerdán-csütörtökön lesz belőle óra, utána slussz. A sokk akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy jövő héten nekünk előadásokat kell tartani, két különböző könyv fejezeteit felosztotta a tanár és az interneten kellett bejelentkezni, hogy ki melyik csoportba akar menni. A fejezetek felosztását, meg hogy csoportonként hanyan lehetünk, azt ott döntötte el a bácsika, utána villámgyorsan megmutatta a neten, hogy kell felmenni az e-learning holnapjára, ahol be tudunk jelentkezni és felvenni a kívánt csoportot. Nem gyengén kellett koncentrálni arra amit mondott - és ahogy mondta. Mert brutál gyorsan beszélt, bár megértettem mindent de kicsit leszívta az agyamat...Ja, és persze vizsgázunk a tárgyból. 2 hét múlva. :D

Óra után a két olasz haver, Fabio és Federico rémült arccal jöttek felém, hogy legyünk egy csoportban. Az eltervezésünket hála égnek kivitelezés koronázta meg, mert délután sikerült ugyanabba a csoportba feljelentkeznünk, és még a kívánt téma is meglett - 1848 és 1918 közötti osztrák jogtörténetről fogunk kiselőadást tartani - rögtön a legelső körben, kedden. Komoly instrukciókat kaptunk, milyen lehet az előadás, hány perc, milyen legyen a handout és a Power Pointos prezentáció. A kiselőadáshoz megkívánt könyvet beszerezni majdhogynem maga a mission impossible, de még nem adtam fel.

Ezután az óra után Federicoval órákat kutattunk, hogy melyik könyvtárban lelhető fel a könyv (a jogi karon, vagy a főépületben). Miután egy kedves könyvtáros segített nekünk és megrendelte a könyvet  - amit ultrabonyolult volt megtalálni a rendszerben - megnyugtatott minket, hogy a könyv elérhető és megrendelte és mondta, hogy menjek vissza fél 5-re érte. Elég nagy kő esett le a szívemről.

Miközben vártam a következő órára, kaptam egy sms-t, hogy nagymamám testvére meghalt...:( Ő Pozsonyban lakott s pont arra gondoltam mikor ott voltam, hogy meg szeretném mihamarabb látogatni mert már rég láttam őt és elég öreg, és nagyon szerettem őt. 

Sajnos már késő....és ez azért is bosszant, mert az utóbbi két évben minden nagy családi dologból kimaradtam, ami vizsgaidőszakban volt. Így nem láttam őt sem évek óta. Legközelebb a család kerül az iskola elé, és nem fordítva lesz.

Utána még volt két órám, ami persze ütközött egymással. Az egyik 20. századi alkotmánytörténet lett volna, de már akkor gyanús volt hogy valami nem stimmel, amikor a teremben 4 órakor csak ketten ültünk. Szóba elegyedtem a másik lánnyal, ő is azt mondta hogy jó helyen vagyunk, bár egy hete még egy másik teremszámot látott kiírva. Ajjaj, gondoltam magamban. Egy idő után lementünk a másik teremhez ami persze tele volt hallgatóval és a tanárral, úgyhogy a többiek valamit, valahonnan jobban tudtak mint mi...:D Csak öt percre kukkantunk be, akkor csöppentünk az egészbe, amikor éppen kézfeltartással szavaztak a hallgatók arról, milyen napokon, hogyan legyenek az előadások. Azt hittem rosszul hallok, de még időm sem volt felocsúdni, amikor rohantam a másik teremhez a következő előadásra...

...ami "A jogtudomány alapfogalmai" címet viselte. Ezt a tárgyat kifejezetten NEM joghallgatóknak hirdették meg, ezért kicsit furcsa volt mikor kiderült, hogy ott mindenki más szakra jár - szociológia, filozófia, politológia. Nekem nagyon tetszett a tárgy abból a szempontból, hogy alapfogalmakat kezdtünk tanulni, a jog fogalmától, Austin-tól Hans Kelsenig mindenféle elméletet - nagyon jó volt ezeket hallgatni németül, mert már mind hallottam otthon magyarul, így nagyon jó hogy sok-sok szót és kifejezést lehet ezen az órán tanulni. Később vesszük külön a polgári jog, büntető jog stb. alapfogalmait. Azért óra után odamentem a tanárhoz, megmondani neki hogy én joghallgató vagyok, de külföldi és nagyon fontos lenne nekem ez a tárgy, mert fejleszti a nyelvtudásom és különben is érdekes. blablabla  Először azt mondta, hogy meg kell kérdeznie egy másik tanárt hogy így lehet-e, aztán rá két óra múlva megkérdeztem hogy megkérdezte-e, de már azt is elfelejtette hogy én odamentem hozzá...ez az óra ugyanis 3 órás és közben volt egy szünet. Végülis azt mondta , hogy nincs akadálya, csak írjam meg az évközi négy tesztet - köztük kettő dec. végén és januárban lesz. Újabb sokk.

Gondoltam kihasználom a szünetet és elfutok a megrendelt könyvért, ami már - gondoltam én - ott vár rám egy órája. :) Hát odamentem, és mondták, hogy nincs megrendelt könyvem. :O Kiderült ugyanis, hogy kaptam közben egy e-mailt, hogy nagyon sajnálják de nem találják a könyvet, ezért törölték a rendelésemet. Fasza. De azért megint nagyon kedvesek voltak és segítettek, így megrendelték mégegyszer, egy másik kiadásút, amit holnapig kell visszahoznia annak aki kölcsönbevette. De idézem a nénit: "sokan nem hozzák vissza időben, úgyhogy nem tudok biztosat mondani".
Persze mire újra megrendelték, eltelt fél óra és lekéstem az utolsó óra utolsó részét. Így nem mentem be a végére.

(Közben épp most kaptam a mailt, hogy MEGVAN a könyv és holnap mehetek érte. YESSS. Persze a kő csak akkor fog lezúdulni a szívemről ha a kezemben fogom holnap ezt a beszerezhetetlen irományt.)

Egy ideig néztem ki a fejemből, aztán elhatároztam, hogy a már lemondott kedd esti nachBar ivászatról egy ilyen nap után nem hiányozhatok... Ott volt a törzsgárda, Bogi és Kata, a magyarok, Fabio és Federico, Margaux, a belga, Astrid a francia, Lena a spanyol, Flora a német, Bianca az olasz lány és Michele a belga, meg Max a német srác. Együtt hevertük ki a napi sokkkkkot. Nagyon ránk fért.

A hét

Helló mindenki!

Nem írtam egy hete, ezért igyekszem behozni önmagamat...:)

Kedden elmentem a nachBarba, ami az Erasmus hallgatók törzshelye. Szép volt, jó volt, ott volt a szokásos törzsgárda a németekkel, az olaszokkal és a franciákkal, csak Flora barátném hiányzott. Most mégis az utolsó ilyen összeröffenés volt a részemről, mert egyrészt meg kell fognom a pénzt, másrészt november elejéig a rám zúduló tanulnivalók miatt zárolnom kell az ilyen partikat és találkozásokat. Egy kivétellel, de erről majd később.

A rá következő napokban vártam, hogy mikor érkezik meg a befizetett 16,50 euróm az egyetem számlájára, addig ugyanis nem kapok diákigazolványt és diákigazolvány nélkül pedig nem iratkozhatok be a könyvtárba sem, ami jelen esetben nagyon nem jött jól. Ugyanis őrültségre adtam a fejem és OTDK dolgozatot kell írnom, amit november 5-ig le kell adnom. A végén még nagyon fog hiányozni ez a mínusz egy hét, mert a fene sem gondolta volna hogy 1. a befizetett összeg nélkül nincs diákigazolvány 2. egy teljes hét mire könyvelik az összeget és megérkezik az egyetem számlájára. Mindegy, utólag ezen kár mérgelődni.

Pénteken parkos napot tartottam és elmentem egyik kedvenc parkomba, a Setagaya parkba, amiben minden növény japán és az épületek, hidak is teljesen azt az érzést keltik az emberben mintha Japánban lenne.

Setagaya Park

Szombaton páran elmentünk Pozsonyba. Mivel már nem voltam ott kb. 6-7 éve, és nagyon olcsó az út (11 euró volt oda-vissza), gondoltam hogy ezt nem hagyom ki. Az út annyira rövid volt, hogy amíg a belga sráccal, Michellel megvitattuk a Forma-1 aktuális kérdéseit, már oda is értünk: kb. 50 perc az út oda.

A város pozitív meglepetés volt számomra, mert abszolút tiszta és rendezett - legalábbis az óváros része. Kiskoromból nagyon emlékszem a várra, a belvárosa, de nem emlékeztem rá hogy ennyire tiszta. Persze Pozsony sokkal kisebb város mint Budapest vagy Bécs, így tisztán tartani is sokkal könnyebb. Mégis teljesen európai, nem igazán volt olyan érzésem hogy visszamentem az időben 20 évet.

Lefotóztam a csatornából félig kimászó szobrot, amitől úgy féltem kiskoromban - az volt anno a rémálmom hogy megragadja a lábamat és letaszít a mélybe. :D

A híres Napóleon szobros padnál is készült fotó, ugyanitt le vagyok fotózva 12 évvel ezelőtt - azóta eltelt ugyanennyi idő...

A legnagyobb mázli az volt, hogy szuper időnk volt, napsütés, 18 fok, ennél nem is kívánhat többet az ember októberben.

Vasárnap úgy volt, hogy elmegyek végre az ikrekhez, ahhoz a családhoz akiknél 4 éve au-pair voltam. A fiúk, Pauli és Lukas most 8 és fél évesek és múlt héten beszéltem az anyukájukkal, aki nagyon örült hogy itt vagyok megint és annak meg mégjobban, hogy kiderült, hogy egy utcában lakunk! Szóval aztán nem jelentkeztek, biztos közbejött más programjuk. Remélem hamarosan látom a kis rosszcsontokat.

Így végződött a hét, a többiről majd legközelebb, már így is hosszú voltam...:-)

A közlekedés

A Wiener Linienről már mondtam pár szót, most mondok még többet. :) 

Itt nagyon szeretik, legalábbis meg vannak elégedve az emberek a tömegközlekedéssel, és nem hiába teszik! Otthon ha valaki kimondja a BKV szót, minimum egy negatív hümmögés a reakció. Itt kicsit máshogy működnek a dolgok.
A metró, azaz az U-Bahn rendszer nagyon jól ki van építve. 5 vonal vonal van, U1-től U6-ig. U5 nem tudom miért nincsen, egyszer biztos megkérdezem majd valamelyik Wiener Linien munkatársat. Ezek majdnem egész Bécset behálózzák északtól délig, és kelettől nyugatig. Akinek pedig nem lenne elég gyors esetleg az U-Bahn, annak ott az S-Bahn (Schnellbahn, kb. olyan mint nálunk a HÉV), ami egy kicsit ritkábban jár, mint a metró, de a kb. 13 különböző vonalával tényleg minden pontot érint a városban. Az S-Bahnra ráadásul nem kell külön jegyet venni, ugyanúgy érvényes rá a városi jegy/bérlet.

Ami az érdekesség, hogy az U-Bahn vonalak is állandóan bővülnek. Illetve nem érdekesség ez, hanem inkább normális állapot, ha nem magyar szemszögből próbáljuk nézni a dolgokat. Feltűnt, hogy amikor én itt vagyok, mindig akkor nyitnak meg pár új metrómegállót - ez valószínű összefügg azzal, hogy pont akkor vagyok itt, amikor választások előtt áll Bécs, Ausztria -. Mégsem az van, hogy hónapokat, éveket beszélnek arról, hogy MÁR ÉPÜLNEK az új megállók, hanem felhajtás nélkül dolgoznak és aztán egy kis hírben bejelentik, hogy kész is vannak. Itt nem szenzációt csinálnak belőle, ha valami fejlődik, hanem ezt tekintik normális állapotnak.

Négy éve pédául a lila színű U2 metró csak a Schottenringig járt. Azóta kibővítették a Stadion nevű megállóig, most szombaton pedig átadtak megint 6 új megállót, egészen az Aspernstrasséig. Az U1-et is szépen kibővítették, régi végállomása a Kagran volt, most pedig öt új megállóval egészen Leopoldauig megy.

A szerelvényeket is szépítik és fejlesztik. A régi metrókat, amikkel szerintem semmi gond sincsen, kezdik leváltani még modernebbekre.

Így néz ki a régi, "elavult" metró

Így meg az új, belülről

A kedvenceim pedig a villamosok. Ha esetleg valahol nem járna metró, ott villamos biztos, hogy van. A villamoshálózatot is remekül kiépítették, sok-sok csomópont van, van, ahol 4-5 villamos is találkozik egymással. Olyan helyeken is járnak sokszor, ahol az ember biztos nem gondolná hogy itt is lehet villamos.

Újabban hipermodern villamosokat is beállítanak, amire könnyen felszállhatnak a mozgássérültek is. Sőt, van valami szabály hogy fél óránként kötelező ilyen villamosokat is beállítani. A villamosvezetők egy-egy végállomásnál végigmennek a szerelvényen és csekkolják, hogy minden rendben pl. a jegyautomatákkal, nincs-e csöves a járművön, stb. Ha pedig valaki randalírozik akkor azt könyörtelenül leszállíttatják.

Egy régi villamos, a híres piros színnel ami Bécs (és a
Wiener Linien) piros színét jelképezi

Ez pedig egy új, modern villamos. Úgy siklik hogy nem is érzi az ember, hogy utazik 

A jó szolgáltatásért persze nem kevés pénz kell. A 4 hónapos bérletem 128 euróba (kb. 36 ezer forint) került. Nagyon szigorúan veszik a bliccelést; ha valaki érvénytelen jeggyel, vagy jegy nélkül utazik, 60 euró a büntetés. Ellenőr elég ritkán van, de ha lecsap, akkor nincs kegyelem.
Ezen a fronton is rend, és szervezettség van...

Hétvége és hétfő

Üdv mindenkinek!

A hétvége végre egy kis nyugiban telt el. Szombaton egész nap őrlődtem, hogy elmenjek-e a Lange Nacht der Museenra (Múzeumok éjszakája), de mivel az előző napi két órás futólépéses éjszakai mászkálás után nem éreztem a bal combomat, és mert ilyenkor a múzeumok éjszakája arról szól, hogy futólépésben rohansz minél több múzeumba, ráadásul ezredmagaddal, így gondoltam, ezt most kihagyom.  Múzeumba úgyis mindig gyakran megyek Bécsben, és már ki is néztem egy szuper kiállítást (a 60-as évekről szól), így nem maradok kulturálatlan :D Olíviával filmnézős estét csináltunk végül.

Vasárnap nagybácsikámhoz mentünk Olíviával, vele is régen dumáltam már.

Ma meg hivatalosan is elkezdődött az egyetem, bár előadások e héten még nincsenek. Úgy tűnik az osztrákok nem szeretik elsietni a dolgokat. :) Az első megbeszélések csak jövő héten lesznek, és lesz olyan előadás ami csak néhány napig lesz, utána pedig semmi. Ma is orientáltak minket, vagyis Erasmus Orientation volt újra. Egy nagyon mókás osztrák bácsika elmondott nekünk megint minden infót, és közben, mint az szokás, kiosztott megint tizenöt különböző papírt. Már múlt héten is begyűjtöttem legalább húsz fontos papírt, azt hittem többet nem kapok, de tévedtem. Itt valahogy minden szuperül meg van szervezve, mindenről a legpontosabban informálnak (nem is egyszer, sokszor), gyakorlatilag lehetetlen eltévedni, vagy valamit rosszul csinálni. Még külön papírt is kiosztottak a bécsi nyelv és a "normál" németországi hochdeutsch közti különbségekről, baromira élvezetes. A különbség óriási, nemcsak szókincsben, hanem főleg kiejtésben és leginkább hangsúlyozásban. Én a wienerischt kedvelem a legjobban, mert ezt szoktam meg. Az itteni nyelv egyáltalán nem szögletes és kemény, mint a tipikus német, hanem szép, dallamos.
Az egyetem főépülete előtt gyakorlatilag meg lehet ebédelni, esetleg reggelizni, és még újságokat, tollakat, cukorkákat is osztogatnak. Ma épp egy ingyen kávé bónt kaptam, mellé egy Der Standard napilapot, de kaptam már tollat, ingyen kenyeret is. A kedvencem mégis a puding meg a joghurt kombináció volt.

Egyetem - a főépület

Juridicum belülről

Este pedig a kollégiumban kreatív este volt, egy nagy fát festettünk, és mindenkinek a folyosónkon rá kellett festenie egy ágat. Lesz majd valami közös kép is, egyelőre ennyi:

Csütörtök-péntek



Belvedere kastély



Csütörtökre sikerült minden hivatalos dolgot elintéznem, egyet leszámítva, a  4 hónapos szemeszterbérlet megvásárolását, de arról majd később.
Először újra elmentem a kerületi hivatalba leadni a bejelentkezési lapot, ez amolyan formalitás azóta hogy az EU-ban vagyunk amióta a schengeni egyezményhez csatlakoztunk. Azután elmentem a városba a spanyol HOLA magazint megszerezni. Otthon ugyanis néha megveszi a nővérem, de itt valószínűleg sokkal olcsóbb mint otthon. Először a Westbahnhofra mentem, de sajnos már elfogyott. Amúgy a pályaudvart átépítik (még mindig tart az építés pedig régen elkezdték már), azt nem tudom mi szükség az építésre, mert tágas, abszolút rendezett, tiszta pályaudvarról volt szó előtte is. Aztán elmentem a Südbahnhofra, amit szintén átépítenek, de sajnos az újságot sehol nem tudtam beszerezni. Ha már ott voltam, elmentem sétálni. A pályaudvar mellett van a gyönyörű Belvedere kastély, mellette pedig az egyik kedvenc utcám, a Prinz Eugen Strasse, ami a nagykövetségek fő utcája. Láttam ott venezuelai, brazil, német, török, hondurasi, francia, lengyel nagykövetséget is.

Pénteken először nekivágtam Erdbergnek, ahol a bécsi "BKV", azaz a Wiener Linien központja található. Meg szerettem volna venni a január legvégéig szóló szemeszter bérletet, és azért kellett a központba mennem, mert még nem kaptam meg a diákigazolványomat. Viszont jövő héten nem szerettem volna napi/3 napos jegyeket pluszban vennem, amíg meg nem érkezik a diákigazolványom, mert az is sok-sok plusz pénz.

Ilyenkor óriási sorok vannak ott, de hihetetlen milyen rend és szervezettség van ott (is). Kígyózó, kb. 50 méteres sorok, amik mégis lemennek kb. 15-20 perc alatt. Nekem kb. háromszor kellett beállnom újra a sorba, mert különböző papírokat ki kellett töltenem, fényképet csináltatnom magamról, amikről előzőleg nem tudtam - csak 4 különböző dokumentumot kellett magammal vinnem, de ehhez jött még az ott kapott három. De hiába tűnik bonyolult dolognak, minden ki van írva, mindenki segít, képtelenség eltévedni, vagy valamit rosszul csinálni.  Ja, és a kiszolgáló személyzet, akik mint a robot, úgy dolgoznak ilyenkor, mégsem kapnak idegbajt, mint otthon.

Délután Olívia unokahúgomnak intéztem hasonló hivatalos dolgokat. Ő is itt lakik Bécsben, egy gimnáziumba jár suliba és nem nagyon intéztek neki dolgokat mikor kijött, így bevállaltam a pótmama szerepét.:)

Este egy igazi palotában, a Palais Eschenbachban megtartották az Erasmus Welcome Partyt. A hely gyönyörű volt belül, de sajnos megint az volt a probléma, hogy millió ember volt kevés helyen, így a WC-ig vagy a pultig való eljutás maga volt a mission impossible. Amúgy megismertem sok embert, most nem németeket vagy svájciakat, hanem főleg angolokat, ausztrálokat, spanyolokat, meg magyarokat.

Éjjel szerencsére járnak a metrók - nemrég volt népszavazás arról, hogy járjanak-e hétvégén a metrók éjjel is, úgy tűnik, megszavazták -  buszokkal és villamosokkal viszont nem találkoztam, így sétáltam egy nagyot. Utána meg VÉGRE kialudtam magam. :)

Parlament éjjel

Az első három nap

Hétfőn este nagy izgalommal vártam az első találkozást a többi Erasmus diákkal. Az Universität Wien előtt találkoztunk, ahol körbevezettek minket az épületben - kb. 15-20 jogászhallgatót elvittek a jogi karra, ahol mindent megmutattak. A suli szép, de elég ritka látvány abban a környezetben, mert az 1. kerületben van, ahol az összes régi épület, templom is van, a suli viszont egy nagy üvegpalota, elég modern épület. Utána elmentünk egy klubba, ahol sok-sok hallgatót megismertem. Welcome Day révén 50 cent volt egy ital, ilyen olcsón még sosem ittam itt. :D

Amúgy főleg németek, svájciak, franciák, spanyolok, olaszok és szlávok vannak, eddig nem találkoztam magyarokkal az egyetemen.

Középen Ferenc József, mellette jobbra Sisi, balra Rudolf sírja

Kedden néhány Erasmus hallgatóval elmentünk a kapucinusok kriptájába, ahol 600 évre visszamenőleg sok osztrák császár, herceg, gróf sírja fekszik. Elég izgalmas volt, mert sok koporsó óriási volt, tele halálfejekkel, csontokkal, angyalokkal stb. Ott fekszik Ferenc József, Sisi és Rudolf herceg sírja is. Érdekes módon az ő sírjaikon sokkal több volt a magyar szalag, gyertya mint az osztrák!

Szerdán úgy terveztem, hogy elmegyek a körbevezetésre a Parlamentben, csütörtökön meg az ENSZ-épületben, de sikeresen nem jelentkeztem be időben, így lemaradtam mindkettőről lemaradtam. Végülis szerdán az ottakringi sörgyárba látogattunk el. Az Ottakringer Bécs leghíresebb söre, sőt az egyik legjobb osztrák sör szerintem. Körbevezettek minket a gyárban, végül kaptunk 4 jegyet, amivel 4 különböző sört megkóstolhattunk. Sikerült már kettő után fejre állnom :-) 

Este pedig egy barátnőmnél voltam vacsorázni, ahol olyan dolgot próbáltam ki, mint még soha előtte. Egy japán származású lány révén, aki szintén ott volt, igazi japán papírokra, japán ecsettel írtunk. Először azt hittem, hogy ez valami pofon egyszerű dolog lehet, aztán hamar rájöttem hogy baromi nehéz dologról van szó. Nem mindegy ugyanis, hogy az ember hogy fogja az ecsetet, mennyi tintát használ, és hogy milyen irányba és milyen lendülettel fest! Nagy élmény volt ez nekem, a végére mindannyian egészen belejöttünk! :-)

Vacsorára Kuskust ettünk, ez egy arab ételkülönlegesség, kicsit olyan, mint a tarhonya otthon. Ebbe belekevertünk almát, mazsolát és zöldségeket.

Ezek mellett egy csomó hivatalos dolgot elintéztem. Az egyetemen nagyon-nagyon segítőkészek és minden nagyon jól meg van szervezve. Minden fontos dologról tájékoztatnak írásban, szóban, mindenhogy, és e-mailek halmazával is elárasztanak, amiben mindig leírják, hogy bármikor forduljak hozzájuk és nagyon szívesen várnak az irodájukban. Kicsit nehéz megszokni ezt a hozzáállást..:)

Úgy érzem mintha már 2 hete itt lennék, annyi minden történt velem az elmúlt napokban!